2016. szeptember
A lakossági állampapírok értékesítésének növekedése az egyik sikersztori az elmúlt évek gazdaságpolitikájában. A lakosság által tartott állampapírvagyon 2012 eleje óta 730 milliárd forintról 2016. július végére 3700 milliárd forintra nőtt, így a lakosság államadósság-finanszírozásában betöltött szerepe is jelentősen emelkedett, súlya immár 15% a négy évvel ezelőtti 3%-hoz képest. Eközben a lakosság nettó pénzügyi vagyonában is megnőtt az állampapírok súlya, 2-3%-ról 10% fölé emelkedve.
Ez a folyamat nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a kormány egyik fő célja, az állam devizaadósságának csökkentése sikerüljön. A kormányzat külső adóssága 20%-ról 15%-ra csökkent, míg az államadósságban a devizatartozások aránya 50% közeléből 27%-ra mérséklődött. Az ország pénzügyi sérülékenységének csökkentéséhez tehát fontos elem volt ez a stabil, belső finanszírozás.
Megszerezni ezt a finanszírozást azonban nem volt olcsó. A lakossági állampapírok kamatozása jóval kedvezőbb, mint a kötvénypiacon az intézményi és egyéb szereplők által elérhető kamat. Csak példaképpen: egy éves lejáratú kamatozó kincstárjegy ma 2,25% kamatot fizet, a banki disztribútorok pedig a „normál” állampapírok értékesítési jutalékának többszörösét kapják az eladások után. Ezzel szemben a jegybanki alapkamat mértéke 0,9%, míg az intézményi befektetők hasonló lejáratú diszkont-kincstárjegyet 0,6% körüli hozamon tudnak megvenni, 2,25% feletti hozamot pedig először hétéves lejáratú állampapír vásárlásával tudnak elérni. Sőt, ha az értékesítési jutalékot is figyelembe vesszük, akkor az államnak jelenleg tizenöt év lejáratú állampapírt is olcsóbb eladni a piacon, mint kamatozó kincstárjegyet, ez a lakossági instrumentum tehát az egyik legdrágább finanszírozási forrás.
A lakossági befektetők persze örülnek ennek: a bankbetétek kamatát bőven meghaladó kockázatmentes hozam mindig jól jön, és a bankok sem bánkódnak annyira: a kapott jutalék elég motivációt jelent az eladások pörgetéséhez, még akkor is ha közben a lekötött betétállományok és a pénzpiaci alapokban tartott vagyon csökkennek.
Vannak azonban hátulütői is a lakossági állampapír-programnak. Ugyan jó hír, hogy belföldi szereplők tartják az állampapírokat, akik általában egy krízis esetén stabilabb finanszírozást jelentenek, mint a gyorsabban mozgó külföldi pénzek, ellenben nagyon alacsony a lakosság által tartott állampapírok futamideje. Az idei 1000 milliárd forintnyi teljes lakossági állampapír-állomány növekményből 840 milliárd forint különböző éven belüli lejáratú instrumentumban talált helyet, a hosszabb lejáratú prémium és bónusz állampapírok értékesítése jóval alacsonyabb, ami évről évre magas megújítási kockázatot jelent.
A másik kérdés a monetáris transzmisszió hatékonyságával kapcsolatos. Az MNB által kívánatosnak tartott rövid kamatszint helyett a lakosság annál jelentősen magasabb kamatokkal szembesül, amikor a „fogyasztás vagy megtakarítás” döntést meghozza, így az adósságstratégia valamelyest gátolja a jegybank céljainak elérését is.
A fentiek fényében megállapíthatjuk, hogy a lakossági állampapír-program sikeres, de érdemes lehet átgondolni, hogy az elért eredmények után még mindig kívánatos-e a bevezetési időszak rendkívül vonzó árazását továbbra is fenntartani.
Forrás: Aegon Alapkezelő